Van egy visszatérő hobbim.
Kislányként nagymamámtól tanultam meg kézimunkázni: kötni, horgolni, hímezni. Voltak időszakok, hogy mikor mi volt éppen a kedvenc időtöltésem. Mégis a legtöbb időt, energiát a kötésbe fektettem.
Emlékszem az iskolai gyakorlati órákon nekem a sapka készítés volt a legkedvesebb munkám. Annyira hogy mikor a húgom is bekerült a felső tagozatba, nem tudott (és nem is akart) kötni, ezért mamám azt kérte tőlem, hogy segítsek neki. Megtettem. Másnap jött haza a tesóm: -Azt üzente a tanár néni, hogy 5-öst kaptál!
Fiatalon férjhez mentem. Már az első gyerekemmel voltam terhes, mikor vettem néhány különböző színű, vastagságú fonalat, kötőtűket és más kiegészítőket. Használni viszont akkor kezdtem rendszeresen, mikor már az utolsó hónapban voltam, szülési szabadságomat töltöttem. Igazán ekkor kezdődött a nagy szerelem.
Először csak mintákat készítettem, aztán már színekkel próbálkoztam. Jöttek a csipke minták, a norvég kötés és sok más nehezebb minta. Szerettem azokat a mintákat, amiket le kellett számolni, figyelni hogy jobbra dől, balra dől, ráhajtás után két szemet összekötök, vagy éppen fordítva. Volt, hogy jómagam is terveztem mintát. Elővettem egy kockás papírt, vastag kerettel kijelöltem a minta nagyságát, és neki láttam. Hatalmas élmény, mikor elkészül utána gyakorlatban is a mű.
Rengeteg kötött darab volt, amit saját minta és fazon alapján készítettem. Mindenhol nagy sikere volt a munkámnak. Készült csecsemőnek pulóver, nadrág, rugdalózó, sapka, sál, kesztyű, kis cipő. Ahogy nőttek, mindig volt a méretüknek, koruknak megfelelő minta vagy fazon, amit nem lehetett kihagyni, meg kellett csinálnom! Ha véletlenül az oviban maradt egy pulóver, másnap biztos megvolt, mert tudták, hogy kin látták azt a ruhadarabot és visszakapta a gyerekem az elveszettnek hitt kardigánt.
Hosszú szünet kezdődött. Már nem volt divat a saját kezűleg készített pulóver, sapka vagy sál.....
Szeptemberben új munkahelyem lett. Mivel a nyolc órás műszak alatt sok üres perc, óra volt, ezért a főnök megengedte, hogy leüljünk, olvassunk, rejtvényezzünk stb. Ekkor vettem a kezembe újra a kötőtűt! Kaptam sok maradék fonalat. Most inkább apró táskákat, telefontartókat, neszesszereket, készítek. Sikerült már sapkákat, sálakat csinálnom kollégáimnak.
Elkészült már a felnőtt lányom első pulóvere, nagyon megörült neki, hogy újra van egy általam készített ruhadarabja.
Új tervekkel is rendelkezem: megvan a következő mellényhez a fonal, most tervezem a mintát. Hamarosan egy újabb nagy munkába vágom a fejszémet!
