HTML

hobby

Friss topikok

  • Mammaibi: @Vidi Rita: Kedves Rita! Kipróbáltam a maps.google.com -ot. Nagyon megtetszett. Szuper, mikor vég... (2013.03.04. 00:53) Internetes utazás

Címkék

Munka

2013.03.04. 01:39 Mammaibi

Sosem gondoltam volna, hogy valaha boltban fogok dolgozni!

Mindig csak vásárlóként tudtam magam elképzelni egy üzletben. Nem szerettem beszélni, csak ha muszáj volt. Soha nem volt téma, vagy valami gondolat, hogy én csak úgy elkezdjek valakivel beszélgetni.

2000.- ben összepakoltam, és szó nélkül elköltöztem otthonról. a férjem teljesen megbolondult, a válás szóba sem jöhetett. A gyerekek felnőttek. A fiam otthon lakott, a lányom kényszerből albérletben. Én pedig kimondhatatlanul szenvedtem. A lányom ki volt tiltva, én nem találkozhattam, beszélhettem vele. Állandó cirkuszok voltak szinte naponta. Nem bírtam tovább és elköltöztem titokban.


Albérletben kezdtem a nyugodt életemet. Nem volt könnyű, de elég hamar megtaláltam a közös nevezőt a tulajdonossal. Kezdtem magam jól érezni. Munkát kerestem. Dolgoztam varrodában ( varrónő vagyok), de olyan keveset fizettek, hogy két hónap után tovább álltam. Voltam konyhalány, operátor egy multinál, takarítónő, pultos.

Jelentkeztem egy éjjel-nappali élelmiszer boltban, mint kisegítő. Még ki sem léptem az ajtón, már mondták is, mikor kezdhetek.

Hát aki nem tud emberekkel kommunikálni, annak igen csak érdekes lesz az élete a boltban.

Belerázódtam. Esküszöm még élveztem is. Nem csak a szokásos kérdések hangzottak el a számból, hanem volt időnként mondani valóm is. Hamarosan voltak olyan emberek, akik már kerestek, hogy dolgozom- e, mert tőlem akarták megvenni a kenyeret, felvágottat. Nagyon nagy élmény volt ez nekem.

Két év után jött egy jobb ajánlat. A szemben lévő hentesbolt átalakult éjjel-nappalivá. Hívtak,hogy legyek a bolt beindításánál. Jobb fizetés, bejelentett munkaviszony, rendes főnök és jó kollégákkal. Csak én voltam nő a csapatban. Gondolhatjátok? Boldogan vállaltam.

Sok munka volt, teljesen elölről kellett kezdeni. Akkor hozták a berendezési tárgyakat. Sok kapcsolatot vittem magammal, üzletkötők, szállítók, cégek, raktárak az én hívásomra hozhatták áruikat a boltba. Rengeteg energiám volt benne.

Mérhetetlen öröm volt úgy ott dolgozni, hogy mindig újabb és újabb emberek jöttek be, mikor megláttak, nagyon megörültek. Sokan attól fogva állandó vásárlónk lett. Szerettem mikor sorba jöttek az emberek, adtam a kenyeret, a tejet, mutattam mit hol talál, felírtam a rendelést, pörögtem. Volt mindenkitől pár jó szó és ez olyan erőt adott, hogy fel sem tűnt a tizenkét órás műszak. Természetesen a rendeléseket is én intéztem, ha csörgött a telefon szinte csak én vehettem fel, mert úgyis engem kerestek. Felvett még annyi embert, hogy három műszakban tudtunk dolgozni, mert úgy beindult a forgalom, hogy már nem bírtuk.Eljutottam arra a pontra, amikor a főnök felajánlotta, legyek a megbízott helyettese. Hát ez még több feladatot jelentett, de boldogan vállaltam.

Munkaidőn kívül is sokat voltam bent, mindig volt még el nem végzett fontos dolgom. Nem jelentett problémát, hisz volt eredménye. Bejött a számítógépes rendszer, én voltam az egyik, akinek a program használatát megtanította a programozó. Szerencsére magamtól megtanultam addigra a gépet olyan szinten használni, hogy ekkor már nem jelentett gondot a billentyű használata, a kódolvasó vagy a kütyü ( evvel olvastuk be a vonalkódokat és tettük fel a számítógépre.)

Az utolsó fél évben csak éjszakás voltam. Már tudtam melyik vásárló mit vesz, milyen cigit szív, kell neki pár darab százas a kávégépbe stb. Szerettek is bejönni, mert gyorsan és lehetőleg figyelmesen kiszolgáltam. Nem én mondom, ezt többen mondták.

Ma már nem ott dolgozom, de nem lettem hűtlen a kereskedelemhez. Újra egy boltban vagyok, és jönnek utánam a vevők.

Ma már tudok kommunikálni, tudok úgy beszélgetni, hogy nem is ismerem azt az embert akivel éppen szóba álltam. Sokan csak két mondatot mondanak, legközelebb ha visszakérdezek meglepődve válaszolnak, mert nem hitték volna, hogy emlékszem még rájuk.

Szeretem az embereket és a munkámat!

Szólj hozzá!

Címkék: munka emberek bolt szeretet kereskedelem

Internetes utazás

2013.02.28. 01:54 Mammaibi

Van egy új szórakozás, ami nagyon izgalmas számomra.

Szerettem az iskolában a földrajz órát. Mindig elképzeltem, hogy éppen amelyik országról  tanulunk, én ott járok, sétálok valamelyik város egyik utcáján. Ha van tengerpartja, akkor én ott napozok, vagy heverészek a homokos parton és bámulom a hatalmas vizet...

Utazni több okból sem tudok, ezért sikerült kitalálnom az internetes utazást.

1.

Kikeresek egy országot a neten. Megnézem az országról készült képeket és ha elég érdekesnek, szépnek tartom, akkor jobban beleásom magam. Adatokat gyűjtök. Főleg a közigazgatás érdekel. Feltérképezem a régiókat, megyéket. Megnézem  a falvakat, városokat.

Mappákat készítek, ide gyűjtöm a képeket, a hozzájuk tartozó leírásokkal, adatokkal együtt.

2.

Ha hallok, látok egy országról, szigetről valami érdekeset, azonnal megkeresem a neten.

Mappákat készítek, és csak a képeket töltöm ide. Egy városról akár több százat, ezret is.

Mindkét utazásom hatalmas élményt jelent. Nagyon szeretem nézegetni ezeket a képeket. Bármikor, bárhonnan tudom növelni a képek számát, bővíteni a leírásokat, újabb adatokat hozzáírni.

Néha leülök a gép elé és csak nézegetem cél nélkül ezeket a képeket és olyan csodákat élek át, hogy azt elmondani sem lehet!

2 komment

Címkék: utazás földrajz

Hobbi vagy nem hobbi?

2013.02.28. 00:27 Mammaibi

Van egy visszatérő hobbim.

Kislányként nagymamámtól tanultam meg kézimunkázni: kötni, horgolni, hímezni. Voltak időszakok, hogy mikor mi volt éppen a kedvenc időtöltésem. Mégis a legtöbb időt, energiát a kötésbe fektettem.

Emlékszem az iskolai gyakorlati órákon nekem a sapka készítés volt a legkedvesebb munkám. Annyira hogy mikor a húgom is bekerült a felső tagozatba, nem tudott (és nem is akart) kötni, ezért mamám azt kérte tőlem, hogy segítsek neki. Megtettem. Másnap jött haza a tesóm: -Azt üzente a tanár néni, hogy 5-öst kaptál! 

Fiatalon férjhez mentem. Már az első gyerekemmel voltam terhes, mikor vettem néhány különböző színű, vastagságú fonalat, kötőtűket és más kiegészítőket. Használni viszont akkor kezdtem rendszeresen, mikor már az utolsó hónapban voltam, szülési szabadságomat töltöttem. Igazán ekkor kezdődött a nagy szerelem.

Először csak mintákat készítettem, aztán már színekkel próbálkoztam. Jöttek a csipke minták, a norvég kötés és sok más nehezebb minta. Szerettem azokat a mintákat, amiket le kellett számolni, figyelni hogy jobbra dől, balra dől, ráhajtás után két szemet összekötök, vagy éppen fordítva. Volt, hogy jómagam is terveztem mintát. Elővettem egy kockás papírt, vastag kerettel kijelöltem a minta nagyságát, és neki láttam. Hatalmas élmény, mikor elkészül utána gyakorlatban is a mű.

Rengeteg kötött darab volt, amit saját minta és fazon alapján készítettem. Mindenhol nagy sikere volt a munkámnak. Készült csecsemőnek pulóver, nadrág, rugdalózó, sapka, sál, kesztyű, kis cipő. Ahogy nőttek, mindig volt a méretüknek, koruknak megfelelő minta vagy fazon, amit nem lehetett kihagyni, meg kellett csinálnom! Ha véletlenül az oviban maradt egy pulóver, másnap biztos megvolt, mert tudták, hogy kin látták azt a  ruhadarabot és visszakapta a gyerekem az elveszettnek hitt kardigánt.

Hosszú szünet kezdődött. Már nem volt divat a saját kezűleg készített pulóver, sapka vagy sál.....

Szeptemberben új munkahelyem lett. Mivel a nyolc órás műszak alatt sok üres perc, óra volt, ezért a főnök megengedte, hogy leüljünk, olvassunk, rejtvényezzünk stb. Ekkor vettem  a kezembe újra a kötőtűt! Kaptam sok maradék fonalat. Most inkább apró táskákat, telefontartókat, neszesszereket, készítek. Sikerült már sapkákat, sálakat csinálnom kollégáimnak.

Elkészült már a felnőtt lányom első pulóvere, nagyon megörült neki, hogy újra van egy általam készített ruhadarabja.

Új tervekkel is rendelkezem: megvan a következő mellényhez a fonal, most tervezem a mintát. Hamarosan egy újabb nagy munkába vágom a fejszémet!

Szólj hozzá!

Címkék: kreatív hobbi kézimunka

süti beállítások módosítása